“Odin a germánok legkedveltebb istene volt. A mindenható Odin teremtette az első emberpárt is. Két fatörzsbe lelket lehelt, testvérei pedig arcot és értelmet adtak az embereknek. Járni, beszélni tanították őket. Kísérője, bizalmasa, barátja Hoenik, a vízi-, mocsár- és lápisten. Hoenik alakja a pogány mitológiában azonosul a fekete gólya titokzatos alakjával, akit „Odin fecs-kéjeként“ emlegetnek. Szellemként lebeg a mocsarak, láperdők birodalmában.
Ez a titokzatos szellem ma még itt rejtőzik Belső- Somogy évszázados tölgyei, háborítatlan láperdei vidékén, ahonnan nem űzte még el korunk pogány hitvallása. Csak azok számára válik láthatóvá, akik kellő tudással, tisztelettel és felelősséggel közelítenek hozzá. Bár megjelenésében a gyász színeit viseli, jelenléte a jövő reménységét sugallja. Nem kötött kompromisszumot az Emberrel. Addig marad köztünk, amíg végképp fel nem dúljuk otthonait az erdők mélyén.”