Területeink összefüggő ökológiai folyosót, úgynevezett „zöld folyosót” alkotnak. Ez az összefüggő, átjárható folyosó biztosítja az egyes fajok számára, hogy folyamatos táplálékbázist, zavartalan vonulási útvonalat és szaporodási helyeket találjanak.

Hajdan a belső-somogyi vízfolyások mentén kialakult égerlápok, tocsogók mozgalmas madárvilága töltötte meg élettel a tájat. A lecsapolások következtében helyükön szántók, beerdősített területek nyertek teret. A vízivilág hangjai elcsendesedtek, és velük együtt eltűntek a pásztorok, a legelő állatok is. Egyesületünk 1989-ben Magyarországon elsőként vásárolt civil szervezetként természetvédelmi céllal ökológiai szempontból értékes területeket, amellyel kezdetét vette itthon is a „magán természetvédelem”. Munkánk során egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, hogy az egyes fajok védelme mellett az élőhelyek megőrzése, lehetséges visszaállítása kulcsfontosságú.

Fáslegelőnkre visszahoztuk a tradicionális magyar háziállatfajok tartásának hagyományait, hogy legeltetéssel megszabadítsuk a területet a tájidegen növényfajok szorításából. Ma már kolomp hangja idézi a régmúltat. Visszatértek és szaporodnak a rovarokkal táplálkozó gyurgyalagok, tövisszúró gébicsek, mert ismét elegendő táplálékra lelnek. A vízfolyások ismét természetes folyásuknak megfelelően csörgedeznek. Tocsogók, lápos területek, tavak vize csillan meg a tájon, ahol fekete gólyák , kanalas gémek csoportja szedik táplálékukat más vízimadarakkal együtt. Feléledtek, ahogy Herman Ottó írta Nagyberekben folytatott megfigyelései során:

„Hajdan oly mesésen gazdag halasvizeink.”.