A fenntartható természethasználat, egyben az ökológiai értékek fennmaradását szolgáló területkezelési módok egyik formája az extenzív halászat.
E tevékenység keretében kiemelkedően fontos feladatunk az ökológiai célok szolgálatában álló, a természeti értékek fennmaradását, fennmaradását szolgáló, összesen 500 ha nagyságú, saját tulajdonú erdei tavas területek fenntartása, kezelése, monitoringja, őrzése. Ezeken európai jelentőségű vidrapopuláció, valamint több védett és fokozottan védett faj; rétisas, fekete gólya, cigány réce számára biztosítunk élőhelyet és táplálékbázist. Folyamatosan végezzük a területek ökológiai és műszaki (zsilipek, ár-apasztók, gátak, egyéb műtárgyak) állapotának megőrzését, karbantartását, amely jelentős emberi munkát igényel. Állandó feladatot jelent az értékek bemutatásához szükséges létesítmények (útvonalak, megfigyelő-helyek, épületek) karbantartása, fejlesztése.
Vizes élőhelyek renaturációja
Nagyberek és a Dráva között húzódó Zöld Folyosó öt részterületén valósítottunk meg élőhelyrekonstrukciós programot. Régi, kiszáradt tómedrekbe irányítottunk vizet, és élesztettünk újra ezeket a vizes élőhelyeket.
Tanúi lehettünk, lehetünk annak a felemelő folyamatnak, ahogyan az élővilág, a fajok sokasága egyre inkább birtokba veszi a területeket. Először a tőkés récék és szárcsa csapatok jelentek meg a tavaknál. Szinte azonnal ott termettek a szürke gémek, nagykócsagok, nem sokára megjött a bütykös hattyú, majd az enyhe tél hatására itt is maradtak.
A tavaszi vonuláskor a cigány récékkel, böjti récékkel, csörgő récékkel, szárcsákkal, vízityúkokkal, kis vöcskökkel gazdagodott a madárvilág. Majd a csatornák partfalaiban gyurgyalagok találtak fészkelő helyet, a kiöntéseken, tocsogókon megjelentek a kanalas gémek, bíbicek, cankó fajok, sárszalonkák, billegetők. Megjelent a fekete és a fehér gólya is az új táplálkozó területen. A vizekben halak, kétéltűek, tegzesek megszámlálhatatlan sokasága jelent meg. A fokozottan védett vidra is jó búvó- és szaporodóhelyet talál a háborítatlan elterelő tavak nyugalmában.
Visszatért a Belső Somogy ártéri területeire az egykor jellemző élővilág