Petesmalom a Lábodi – Rinya árterében fekszik. 2004-ben kerültek napvilágra egy avar-kori vasolvasztó műhely maradványai, amelyek bizonyítják, hogy már a honfoglalást megelőzően is lakott volt ez a hajdan erdőkkel övezett mocsárvidék. Egyedülálló lelet az itt előkerült, jó minőségű ékelt vasbuca. Az itt megtalálható, gyepvasércnek nevezett, 50% feletti vastartalommal bíró alapanyagból hajdan földműves szerszámok, fegyverek készültek.
A Rinya-ágak mocsaras ártereit egykoron egybefüggő erdőségek övezték, amelyek jelentős része máig fennmaradt. A mocsaras patakvölgyek évszázados, „paradicsomi“ háborítatlanságban őrizték a növény- és állatvilágot.
A terület 1610-től a Széchenyi család birtokához tartozott. Egy, az 1900-as években készült térkép tanúsága szerint a Lábodi-Rinyán hat vízimalom volt. Petesmalom egyike volt e vízimalmoknak. A malom előtt felduzzasztották a patakot, az így kialakított malomtóban fogták fel a vizet – megfelelő tartalékot képezve – s ez a víz hajtotta a malom-kereket. A malomtó kisebb halastóként is szolgált, bőségesen ellátta hallal a molnár családját. Ez adta az ötletet a nagybirtokos területtulajdonos(ok)nak az 1920-as években, a nagy halastórendszerek kialakításához.
A vízszabályozások következtében ezek a tórendszerek vették át a hajdani élőhelyek szerepét, s biztosítanak immár csaknem egy évszázada élőhelyet, táplálékot a növény-, és állatvilág számára.
A Petesmalom-környéki erdők vadállománya messzeföldön híres. A szomszédos vadászházban élt és alkotott a neves vadászati szakember és író Studinka László. Gyakori vendég volt itt Fekete István és Széchenyi Zsigmond is.
A 170 hektáros tóegység 1950–1994 között állami tulajdonban volt. A Somogy Természetvédelmi Szervezet 1994-ben vásárolta meg a területet természetvédelmi céllal.