Korábban is tisztában voltunk, hogy bizony jelentős értékek (emberi sorsok, munkák, élettapasztalatok) lapulnak meg akár a szűk környezetünkben, akár a hétköznapjainkban. Elmegyünk olyan – mára már elfogadott – technikai, technológiai “csodák” mellett, amelyek bizony sok-sok év munkáját és tapasztalatát foglalják össze. Ádám munkássága egyedülálló, és büszkén mondhatjuk, hogy Karcagról indulva a Budapesti Műszaki Egyetem doktori disszertációjáig eljutva nem egy hétköznapi történet.

Kérlek mutatkozz be, mit lehet rólad tudni?

Thiele Ádám vagyok, okleveles gépészmérnök. Karcagon születtem és ide jártam általános iskolába, majd gimnáziumba is. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Közlekedésmérnöki Karára jelentkeztem, ahol 2011-ben végeztem járműgépész gyártástechnológusként. A végzés után felvettek a BME Gépészmérnöki Karán az Alkalmazott Anyagtudomány programban folyó doktori képzésre, amelyen 2014-ben szereztem meg az abszolutóriumot.

Jelenleg a BME-n végzek oktató-kutató munkát és doktorjelölt státuszban a doktori disszertációm 2015 tavaszán esedékes védésére készülök. Budapesten élek a feleségemmel és az egyéves kislányunkkal.

Tevékenységem három fő részre osztható: egyrészt tudományos (archeometallurgiai jellegű) kutatások, másrészt a középkori vaskultúra felelevenítése bemutatókon és táborokban, harmadrészt különleges, kovácsolt kések, fokosok és egyéb vastárgyak készítése.

 Említetted, hogy 2015 tavaszán egy újabb fontos megmérettetésre készülsz. Milyen témával foglalkozol a Phd disszertációdban?

 Archeometallurgiával, amely a fémek előállításának és feldolgozásának múltját vizsgálja. Ezen belül én speciálisan a vas honfoglalás kori archeometallurgiájával és a damaszkolt pengékkel foglalkozom.

 Mikor kerültél kapcsolatba a munkáddal? Mesélj egy kicsit! Honnan az nem mindennapi érdeklődés?

Gyerekkoromban kezdtem el barkácsolgatni. Vitorlás autót építettem, amelyet a szél mozgatott, hordókból tákoltam össze olyan vízi járművet, amelynek segítségével az utcabeli cimboráimmal bejuthattunk a belvízzel körbevett erdőbe, ahol gallyakból és sárból kis építményeket emeltünk a talajszinten vagy a fákon.

Mindezek mellett különböző, egyszerű kézi fegyvereket is készítettünk, hogy megvédhessük magunkat. Ekkor kezdtek el érdekelni a középkori fegyverek, számszeríjak, íjak és nyilak, dárdák, kardok, stb. Mivel ezek elkészítéséhez a vas megmunkálása alapvető fontosságú volt, 12 éves koromban a családi házunk udvarán elkezdtem kovácsolni – beszélgetésünk közben itt azért elakadt bennünk a szó. „Már 12 évesen?” – tettük fel magunkban a kérdést. Ádám pedig folytatta:

Kezdetben biciklipumpával szítottam a fából rakott tüzet, a munkadarabokat pedig kombinált fogóval megfogva sínvason munkáltam meg. Már ezzel a kezdetleges módszerrel is lehetséges volt 8-10 mm átmérőjű köracélok kovácsolási hőmérsékletre való felhevítése és kovácsolása. Így készítettem kisebb nyílhegyeket, késeket és az első kovácsfogóimat, amelyek egy részét a mai napig is használom.

Rövid időn belül már kis, kézi bőrfújtatókat csináltam, amelyekkel a közeli Tüzépen vásárolható feketekőszénből – egy kis gödörben – rakott tüzet könnyedén felszíthattam, és lehetőség nyílott a nagyobb méretű munkadarabok felhevítésére is. Ekkor már dárdahegyeket, kardokat, páncéldarabokat kovácsoltunk ki az öcsémmel, továbbra is a családi házunk udvarán.

Idővel az udvaron folyó füstös és zajos vasipari tevékenység zavarni kezdte az utca többi lakóját. Ekkor nyílott lehetőség arra, hogy egy Karcaghoz közeli tanyán építsek egy kis kovácsműhelyt.

 

Ekkorra már a technikatörténet és a műszaki hagyományok őrzése és felelevenítése olyannyira magával ragadott, hogy azt a vasanyagot is korhű módon, magam szerettem volna előállítani, amelyből a vastárgyakat kikovácsolom. Faszenet égettem boksábanmajd gyepvasércet gyűjtöttem, amelyet középkori kis kohók másolataiban próbáltam meg kohósítani, és így vasbucát nyerni.

Az első két évben kb. húsz eredménytelen próbakohósítás után végül sikerült az elfeledett bucavaskohászati eljárással számos vasbuca előállítása. Eközben azonban olyan technológiai problémát fedeztem fel, amely később nagyon messzire, a damaszkolt pengékig és a középkori magyar vaskultúrával kapcsolatos új tudományos eredmények felismeréséig vezetett. Mindezekkel már az egyetem alatt, majd PhD képzés keretin belül foglalkoztam részletesen.

 Hányan csinálják ezt rajtad kívül az országban? Egyáltalán találkoztál már olyannal, aki hasonló tevékenységet végez?

Kovácsolással nyilvánvalón sokan foglalkoznak az országban, és úgy látom, nagy érdeklődés mutatkozik a szakma fogásainak, ha más nem, hobbi szintű elsajátítása iránt az idősebbek és a fiatalok körében is van érdeklődés. A középkori vasipari technológiák és vaskultúra, azon belül pedig a vasbucakohászat – vagy ahogyan Somogyban mondják – az őskohászat felelevenítésével az ún. rekonstrukciós archeometallurgia foglakozik, amelyet a vasbucakohászat vonatkozásában egyedül én művelek az országban.

Úgy tudjuk a kovácsolás nem csak hobbid, hanem az általad készített eszközök értékesítésével is foglalkozol. Mesélj arról, hogy milyen eszközöket készítesz?

A termékeket többnyire olyan régészeti leletek alapján kovácsolom, amelyek korábban archeometriai vizsgálatra kerültek hozzám az egyetemen. A termékek többsége damaszkolással készül és három fő csoportba oszthatóak: fokosok vagy fejszék, kések, egyebek.

A fokosok vagy fejszék régészeti leletek vagy néprajzi anyagok alapján készülnek három anyagváltozattal. A legegyszerűbb, legolcsóbb fokosokat edzhető szerszámacélból kovácsolom. Jobb mechanikai tulajdonságok érhetők el, ha a fokosok élét damaszkuszi acélból kovácsolom be. A legszebb, legkülönlegesebb fokosok teljesen damaszkoltak. A napjainkban ismét népszerű fokosok mindegyike rendelhető hosszú nyéllel sétabotnak vagy rövid nyéllel kisbaltának nyelezve.

Késeket szintén damaszkolt pengével kovácsolok, különleges, például kovácsolt kosfejes markolattal. A kések esetén lehetőség van csupán a különböző kialakítású pengék megvásárlására, de kérhető markolatozás is.

A fokosokon, fejszéken és késeken kívül egyéb kovácsolt termékeket is készítek, ezek megtekinthetőek a honlapomon. Ha olyan fokosra, késre vagy egyéb kovácsolt termékre lenne szükség, amely a termékkínálatomban nem szerepel, akkor azt egy e-mailen eljuttatott vázlat alapján tudom elkészíteni.

Hol lehet téged – és a munkáid – megtalálni?
A honlapomon keresztül: www.bucavasgyuro.net

 Honnan ismerhető meg a te kezed nyoma, van saját logód?

A nevemből képzett AdiThiel a termékeimnél használt márkanév, a Bucavasgyúró (angolul “the ArchaeoSmith“) pedig a márkanevet értelmező szlogen. A termékeimbe az AdiThiel márkanevet jelző, A és T betű egyesítésével kapott logót ütöm be.

Eddig a bemutatkozásban említett kutatói tevékenységedről és a kovácsolásról beszéltünk. Említetted, hogy a középkori vaskultúra felelevenítésével is foglalkozol bemutatókon, és táborokban. Hogyan zajlanak ezek a rendezvények? Mit csinálsz a bemutatókon és mit csinálhatnak a résztvevők a táborokban?

A középkori magyar vasipar felelevenítése különleges színfoltja lehet számos rendezvénynek. Vásárokon, fesztiválokon tartott Őskohász Bemutatók és Őskovács Bemutatók mellett Őskohász Tábort is szervezek minden évben.

Az Őskohász Bemutatók során a honfoglalás kori vaskohászatot elevenítem fel. Korhű módszerekkel és szerszámokkal dolgozva mutatom be, hogyan állították elő honfoglaló elődeink a vasat. Őskovács Bemutatók alkalmával középkori szerszámokkal és módszerekkel (bőrfújtató, földbe vájt tűzhely, szarvasüllő, stb.) dolgozva kovácsolok ki a közönség bevonásával különböző korabeli vaseszközöket, pl. fokosokat, nyílhegyeket, késeket, stb. Számos helyen került már sor ilyen bemutatókra az országhatárokon belül és kívül egyaránt.

Az Európában egyedülálló Őskohász Táborok résztvevői megismerkedhetnek a honfoglalás kori vaskohászat technológiájával. Belső-Somogyban, szépséges természeti környezetben, erdős, patakos tájakon közös munkával jutunk el a gyepvasérc kibányászásától és kohósításától kezdve egészen a bucavasból kikovácsolt vastárgyakig. Az általában 20-30 fő közötti létszámban jelenlévő táborozók máshol át nem élhető különleges élményekkel és meg nem szerezhető rendkívül hasznos ismeretekkel lesznek gazdagabbak. A táborok hivatalos szervezője a Somogy Természetvédelmi Szervezet, amely a táborozók számára a szállást és az étkezést is biztosítja. Őskohász Tábor évente egyszer van Somogyfajszon, az Őskohó Múzeum közelében. A tábort 2015-ben már a hetedik alkalommal szervezünk meg július 1-5. között. A részletek megtalálhatók a honlapomon, amelynek kezdőlapján megtekinthető egy 10 perces videofilm is egy korábbi Őskohász Táborról.

Mik a jövőbeli céljaid? Vannak elképzelések?

Napjainkban a gépekre épülő technikai civilizáció embere mellett elrohan a műszaki fejlődés, már egyre kevésbé érti meg az őt körülvevő technológiai csodákat. Ezek egyike a vaselőállítás és -megmunkálás többezer éves múlta visszatekintő technológiája. A középkori magyar vaskultúra elveszett ismeretanyagának újratanulását, megőrzését és továbbadását tekintem az életcélomnak.

 Köszönjük a riportot! Munkádhoz további sok, szép sikereket kívánunk!

 Amint azt Ádám példája is mutatja: Karcagról indulva bizony bármi lehetséges. Lehet, hogy a tudomány rabjai leszünk, vagy éppen kézzel készítjük el saját használati tárgyainkat, és eszközeinket, a lényeg hogy azt csináljuk, ami a hivatásunkká válik. Csak a fantáziánk szab határt képzeletünknek, a vágyunk pedig célként lebegjen előttünk.

Szeretnénk felhívni a figyelmed, hogy ez a cikk nem az stvsz.com szerkesztőinek tollából származik. Tartalma tevékenységünkhöz szervesen kapcsolódik, fontos és érdekes információkkal bír, ezért utánközlés formájában tesszük elérhetővé. A cikk eredetijét az alábbiakban „Forrás” címszó alatti linken találod meg.

http://www.videk.ma/egy-karcagi-sikertortenet-adam-munkaja-egyedulallo-az-orszagban/