A magyarországi állomány főként a Kelet-Mediterráneumban, a Fekete-tenger környékén és Törökországban tölti a telet.

Ez a fokozottan védett madárfaj évről évre fészkelő- és táplálkozóhelyre lel tavainkon, amelyek a cigényréce nyugati elterjedésének határán húzódnak.

A globálisan veszélyeztetett fajok közé tartozik, amelyet eszmei értéke is jelez: 500.000,- Ft. Korábban vadászható faj volt.
Napjainkban több tényező is veszélyezteti létét:

• élőhelyek megszűnése,
• leromlása,
• vadászat (szabálytalanság miatt),
• emberi zavarás,
• ólommérgezés,
• tájidegen fajok betelepítése,
• gátak, töltések költési időben történő kaszálása,
• halászhálókban történő pusztulás.

Tavainkon megfelelő és biztonságos élőhelyet találnak.

Ott fészkelnek szívesen, ahol foltszerűen található a gyékény és a sás, és ahol gazdag hínárvegetáció van. Azokban a vizekben, ahol csak vékony parti nádszegély található, nem telepszik meg.
Gyommagvakat, zöld növényi részeket, rovarlárvákat, csigákat és kultúrnövénymagvakat eszik. Alkalmanként rákokat, békákat és apró halakat is fogyaszt.

A tojó nagyon hasonlít a hímre, azonban a színei fakóbbak, és míg a kifejlett gácsér szeme fehér, addig a tojóké és a fiatal madaraké világosbarna.