BUDAPEST HÍRLAP, 1894. április 10.
A meggyilkolt nagybirtokos
„Arról a gyilkosságról, amely még most is izgalomban tartja egész Somogy megyét, újabban a következő részleteket jelentik: Kund Béla, az áldozat, pénteken délután négy és öt óra közt indult el, hogy a csoknyai erdőben őzbakra lessen. Utoljára kis leányától búcsúzott el, ki a tennisgroundról kiáltott utána, hogy hozzon neki is egy őzikét. A csoknyai erdő tisztásán leült s egy nagy fenyőágat tűzvén maga elé, lövésre várta a vadat, mely csakhamar megjelent. Az elhibázott lövés után a bak futva menekült. Kund utána. A bodrogi határszélhez közel szembe jött rá a két vadorzó. Mind a hárman lekapták a puskájukat, de mielőtt Kund lőhetett volna, a vadorzók rögtön egymásután kétszer elsütötték fegyverüket. Az első lövés nem talált, a másodiknak vágott ólomgolyója azonban a jobb mellkason keresztül átfúródott a hatalmas testen. A lövésnek egészen közelről kellett érnie a földbirtokost, mert a seb körül ruha és bőr le vannak perzselve. A lövés, amely maga is feltétlenül halálos, még nem ölte meg Kundot, sőt csak ezután fejlődött ki még közte és az orrgyilkosok közt az iszonyú küzdelem, melynek tanúi a testen lévő sebek s a köröskörül letaposott avar. Halálra sebesülten is csak a két gazember egyesült ereje tudta lebírni Kundot. Aki valóságos atléta volt. Míg ő az egyikkel dulakodott, a másik valószínűleg hátulról támadta meg s fejszével négy-öt vágást mért fejére. Úgy látszik, hogy ez sem volt elég, s Kund csak azután esett össze, mikor már a lábát is összemarcangolták. A meggyilkoltról patakzott a vér, de még el tudott vánszorogni néhány lépésnyire, mialatt a vadorzók elmenekültek. Kocsisa és az erdész, a kik elkísérték a vadászatra, hallották a kettős lövés zaját és odasiettek a küzdelem helyére. Mikor odaértek, Kund Béla önkívületben vonaglott a földön s láthatatlan ellenfelekkel viaskodott, sőt tusakodott velük is, mialatt hazaszállították. A gyilkosok még ismeretlenek.
A nyomozást Baksay Sándor csendőrfőhadnagy vezetése alatt 80 csendőr végzi. Az eset hírére azonnal megjelentek Fajszon Kazinczy Gábor vizsgálóbíró és Psilc Lajos kir. ügyész a kaposvári törvényszéktől, továbbá Barlhodeiszky Emil marcalii járásbiró, Sárközy Béla, Jankódéit László gróf és Paizs Mihály szolgabirák. A család 5000 forint díjat tűzött ki a gyilkosok kézre kerítésére. A meggyilkolt nagybirtokost a feketével bevont fajszi kastély háta mögött levő kriptába temetik.
Kund Béla 1846-ban született s a míg nőtlen volt, meglehetős kalandos életet élt. A világ négy tája felé járt mindenfelé vadászni s ö ajándékozta az állatkertnek az Ali nevű tigrist, melyet Indiából hozott. A fajszi majorátust nagybátyjától, Kund Vincétől örökölte, a kit szintén pénteki napion ért halálos szerencsétlenség. Megvadult lovai egy fának vitték kocsiját, mely darabokra ment szét s bokában forgácsolta el mind a két lábát. Kund Béla 1882-ben házasodott meg s azóta boldog családi életet élt nejével, Gatíl Irmával és leányaival.”