A fekete bárány visszatért nyájához

Itt a nyájgyarapodás ideje, sorban születnek a racka bárányok.  Egyik nap egy kis fekete bárány látott napvilágot kastélyparkunktól nem messze. Az anyaállat tisztogatta, szárítgatta barikáját, aki éppen nagyon gyürkőzött  lábaival, mert nem volt olyan könnyű négy lábon megállnia. Aztán bizonytalan léptekkel követte anyját.

A kisbárány világrajövetele után  az anyaállat gyorsan visszatér bárányával a nyáj védelmébe. Most is ez történt, azonban a kisbárány nem bírta a nyáj diktálta iramot, így amikor éjszakai pihenőhelyükre, a karámba  tartottak, ő lemaradt az út szélén. A fiatal anyaállatokban gyakran még nem elég erős az anyai ösztön, és erősebb a késztetés bennük, hogy a nyáj védelmében maradjanak. Így fordulhatott elő, hogy kis fekete bárányunkat ott hagyta az úton, az erdő szélén.

Vendégeinknek épp „terepjárós szafari túra” keretében mutattuk be területeinket, amikor az egyik gyerkőc felkiáltott „Ott egy kisbárány!”, és az erdőbe mutatott. A szürkületben nem volt könnyű észrevenni a kis fekete barit.  Nagy szerencséje volt, mert ha nem veszi észre a kisfiú, bizony reggelre hírmondó sem maradt volna belőle;  sakálok vagy kutyák vacsorája lett volna belőle.

A gyerekek megilletődve, ugyanakkor örömmel és csillogó szemekkel „mentették” a  bárányt, majd boldog elégedettséggel engedték  vissza a nyájhoz.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.