Kinga, a mentett vidralány szépen fejlődik, és nagyon jól érzi magát “pótmamája”, Márti mellett. Otthonosan jön-megy a lakásban, felugrik az ágyra, fut-szalad Márti után a lakásban. A közös játékra is mindig kész.

Eddig még nagyon fiatal volt ahhoz, hogy valamelyik kifutóba kikerüljön, azonban most már eljött az idő, hogy fokozatosan kiszoktassuk Őnagyságát. Végül is a vidra nem szobába való kisállat, hanem vérbeli ragadozó. Kinga erről azonban egyelőre hallani sem akar.

A kiszoktatás első szakaszában rövidebb-hosszabb időt töltenek a kisvidrák egy elkülönített, hűvösebb, de még zárt térben. Kinga az elmúlt napokban megismerkedhetett ezzel az első számú kiszoktató helyiséggel, viszont a vidralány sztrájkba kezdett, ugyanis nem volt hajlandó ott enni, pedig korábban már a halat is megkóstolta, és ízlett is neki. Játékosan fogadta Mártit, amikor bement hozzá, de bizony egy falatot sem volt hajlandó enni. Úgy látszik nem tetszett neki az új helyzet, inkább visszakívánkozott a vidrabébi szerepkörbe. Ugyanis a nagy riadalom után, mert nincs étvágya, és az állatorvosi látogatás után, ahol megállapították, hogy semmi baja, csakis a tápszeres cumisüvegből volt hajlandó megint enni, és persze hol(?), a lakásban. 

Úgyhogy most a kiszoktatási időszakot egy kicsit kitoljuk. Erősödjön, fejlődjön még. Ami nehezíti a helyzetet, az az, hogy jelenleg nincs másik mentett vidrakölyök, mert együtt könnyebb őket kiszoktatni. A természetben sem marad még egyedül egy ekkora kölyök, 1 éves korukig az anyjuk mellett vannak. 

Így Kinga kapott még egy kis a haladékot, de azért azt is tudva, nem engedhetjük, hogy a fejünkre nőjön  🙂

A hal is ízlett neki…