Keresztes vipera boronkai területünkön

Keresztes vipera Fotó: Halpern Bálint

Nemrég adtunk hírt FB oldalunkon arról, hogy boronkai területünkön az MME Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya keresztes viperát talált.

Sokakban félelmet, ellenszenvet vagy undort váltanak ki a hüllők, főleg a kígyók, amelyek ha ráadásul még mérgesek is, még inkább a negatív megítélésű élőlények kategóriájába kerülnek. Gyakran társítjuk a természetben fontos helyet betöltő kígyó képét a Gonosz, a Kísértő alakjával. Ugyanakkor a kígyót az elmúlt évezredek során sok nép tisztelte, és pozitív tulajdonságokkal is felruházta. A magyar nép hiedelemvilágában is természetfeletti erővel felruházott állat. Úgy tartották, hogy minden háznak van egy kígyója, és tőle függ a család jóléte, boldogulása. A ház falában, a tűzhelyben vagy a küszöb alatt él, és onnan védi a család nyugalmát.

Ilyen „házi szellemben” boronkai tavas területünkön nincs hiány:  a vízi- , erdei és  rézsikló mellett megfelelő élőhelyre talált a keresztes vipera is. Élőhelyeik eltűnése, feldarabolódása és az intenzív emberi tevékenységek következtében mára ritka állatfajjá vált.

Hazánkban mindössze két mérges kígyófaj él; a rákosi vipera és a nálunk Somogy megyében élettérre lelt keresztes vipera. Rejtőzködő életmódot folytat. Ha észleli a felé közelítő embert, gyorsan biztonságos helyre bújik. Ezért figyelhetjük meg csak nagy ritkán, mert éberségének köszönhetően, őkelme már messze „jár”, azaz csúszik, mire napozóhelyéhez érünk. Ha mégis előfordulna, hogy összetalálkozunk, minden esetben menekülni próbál, ezért is indokolatlan az az ellenszenv, amelyet csupán léte is sokakból kivált. Csak akkor támad, ha védekeznie kell, és ekkor is legtöbbször csak többszöri imitáció után mar ténylegesen.

Kedveli a boronkai égerlápokat, az erdőszéli bokorsávokat, szedreseket, és a tavak gátjain gyakran napozik. A teleket üregekben, faodvakban tölti, ahol akár több száz példány is összegyűlhet. A viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megosztják téli rejtekhelyüket.

Tavasszal a hímek 2-3 héttel korábban bújnak elő, hogy felkészüljenek a párosodásra. Napozással töltik a napjukat, még a táplálkozást is hanyagolják. Ekkor szervezetük a hímivarsejtek képzésére koncentrál, majd bőrük levedlése után kezdődik a párzási időszak.  A keresztes vipera álelevenszülő; utódai a testében fejlődnek ki, majd lágy, átlátszó burokban jönnek a világra.

Fotó: Halpern Dávid

Főleg kisemlősök, rovarok, gyíkok, békák szerepelnek étrendjében. A viperáknak is vannak természetes ellenségei; a sünök és a vaddisznók.

Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Reméljük, hogy élőhelyük megőrzésével még sokáig megfelelő élettérre lelnek területünkön.

(Összeállította: Varga Adrienn)

Az alábbi linken még többet olvashatsz a keresztes viperáról:

http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/keresztes-vipera

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.