“Fekete István csábította Somogyba a vidrák professzorát”

Lanszki József, a Kaposvári Egyetem tanára a napokban vette át a Magyar Tudományos Akadémia doktora tudományos címmel együtt járó oklevelet. Szerteágazó munkája során egyebek mellett molekuláris genetikai vizsgálattal két halastórendszeren, s a Dráva egy szakaszán meghatározta a vidraállományok genetikai struktúráját.

242073_lanszki

 Töretlen szakmai elkötelezettség jellemzi a 47 éves professzort, aki a terepmunkát semmi pénzért nem adná fel. Nagy kedvence a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, Lábod-Petesmalom és a Kis-Balaton térsége is.

– Doktori értekezésem a Magyarországon élő ragadozó emlős fajok életének vizsgálatáról szól – mondta Lanszki József. – E fajok közé tartozik a menyét, a hermelin, a közönséges-, illetve a mezei görény, a vadmacska, az aranysakál, a vörös róka, a vidra, a farkas és a hiúz. A többi közt táplálék-összetételüket, táplálkozási szokásaikat valamint táplálkozási kapcsolataikat vizsgáltam, mely kitért a ragadozó-zsákmány kapcsolatra is. A vidra esetében ennél sokkal szélesebbkörű vizsgálatot folytattam, molekuláris genetikai elemzéseket is végeztem.

– A kívülálló számára különleges eljárásnak tűnik.
– Két halastó rendszeren, illetve a Dráva körülbelül 80 kilométeres szakaszán két évig tartott a rendszeres ürülékminta gyűjtés. A vidra bélhámsejt DNS-ének kivonása után egyedi azonosítást tudtunk végezni. Ilyen módon egyedsűrűség becsülhető egy adott területen, s az is vizsgálható, hogy hosszabb időszakon belül miként változik az állomány szerkezete, mennyi vidra halad keresztül a halastó rendszeren.

– Mire lehet ebből következtetni?

– Például arra, hogy a kishalastó rendszerek is nagyon jelentős útvonalként szerepelnek a vidra területkeresése során, s nemcsak kölyöknevelésre alkalmasak. Ezen kívül az ország különböző pontjain elpusztultan talált vidrákból toxikológiai vizsgálatokat is végeztünk. Érdemes tudni: a vidra akár 15 évig élő faj, amely leképezi a táplálékláncban különböző szennyező anyagok feldúsulását. A toxikológiai vizsgálatok érdekes információt adtak: a Tisza és a Duna mentén több fémes elem esetében jóval nagyobb koncentráció értéket mértünk, mint például a Balaton környéki vidrákban. 

– Ez optimizmusra ad okot?

– Abban az értelemben mindenképp, hogy a Magyarországon élő vidrákban a káros anyagok májban mért koncentrációja a nyugat-európai vizsgálatokhoz képest közepes vagy alacsony. Azt is mutatja: ipari szennyezéseknek kevésbé kitett területen élünk, s egyúttal jelzi, hogy a Magyarországon termelt halat érdemes fogyasztanunk. Ezen kívül szaporodásbiológiai- és táplálkozásvizsgálatokat is folytattunk, érdekes módszertani összefüggéseket kaptunk. Már említettem több szárazföldi ragadozó emlőst: a hiúz-, illetve a farkasminták az Északi-középhegységből származtak, úgy vélem, ezek is tanulságos eredményeket hoztak.

– Sok mindennel foglalkozott az elmúlt időszakban. Miért fontos  a kutatási terület? 
– Tudományos közleményeket készítek, s úgy érzem, a gyakorlatban is hasznosítani lehet az eredményeket. Ide sorolható például a sakál táplálkozásával kapcsolatos tudnivalók: táplálékában alapvetően a mezőgazdaságban kártevőnek számító mezei pocok fordul elő, mely ha elszaporodik, a termés mennyiségét drasztikusan lecsökkentheti. A mezei pocok fogyasztásából amúgy nemcsak a sakál, hanem a róka, s más kisebb testű ragadozók is jelentősen kiveszik a részüket. Az elpusztult állati tetemek „eltávolítása” a betegségek terjedésének meggátlásában fontos. A vidrával kapcsolatos eredmények ismeretében a halgazdálkodók a telepítési szerkezet kialakításakor a kárt mérsékelhetik, s továbbá a mezőgazdasági támogatásokat célirányosabban lehet irányítani, ahol a fokozottan védett fajok egyedei megtalálhatóak, s szaporodni tudnak.

– Sokan vélik úgy: a kutatók egy része elefántcsonttoronyban tölti fél életét, a külvilágtól szinte hermetikusan elzárva él, mások viszont rajonganak a terepmunkáért. Ön hova tartozik?
–Huszonöt éve dolgozom ezen a területen, több mint másfél évtizedig napjaim jelentős részét terepen töltöttem, mindig örömmel. Adatokat gyűjtöttem, felméréseket végeztem a csodálatos somogyi és dél-dunántúli területeken.

– Gondolom, volt előzménye ennek a tudományos munkának.
– A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt bő tíz évben kétszer támogatott ösztöndíjasként. Ez a Bolyai kutatói ösztöndíj volt, ami nagyon fontos lépés ahhoz, hogy az akadémia doktora címre érdemes legyen az ember.

– Terepen kívül az irodában is szorgosan dolgozott. Mennyi könyvet írt?
– Négy önálló könyvem jelent meg, s több írásban társszerző vagy szerkesztő és szerző voltam.

– Mi a hivatásának szépsége?
– A legnagyobb örömet az jelenti, ha a különleges vizes élőhelyeket, erdőket a jelenlegi állapotukban sikerül megőrizni, s ezt másoknak is megmutathatjuk. 
Diákjaimat nagyon sokszor vittem terepre, jó volt látni az örömöt az arcukon. Több mindent láttak, mint egy hétvégi túrán.

– Van-e utánpótlás a diákok körében?
– Szerencsére sokan jelentkeztek hozzám diploma dolgozatosnak, eddig közel 80-an voltak. Több mint húszan készítettek tudományos diákkörös dolgozatot, s jó részük országos megmérettetéseken is jól vagy kiemelkedően szerepelt. Közülük négyen szereztek tudományos – PhD – fokozatot: van utánpótlás, érdekes ez a terület.

– Melyik a kedvenc állata?
 
– A vidra és az aranysakál. Ezekkel foglalkoztam a legtöbbet, s a legmélyebben. Mindkettő konfliktusos faj, a gazdálkodói-, a természetvédelmi- és egyéb érdekek ütközőpontjában szerepelnek. Talán ezért is annyira érdekesek. 

– Mezőkövesden született, Kaposváron szerzett diplomát. Mi csábította Somogyba?
– A történet gyerekkoromig nyúlik vissza. A Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmet talán öt éves koromban láttam, s elhatároztam, hogy erdőjáró, természetben mozgó ember leszek. Házunktól 50 métere folyt a Bükkből érkező Hór-patak, partja mentén töltöttem a gyerekkoromat horgászattal, rovargyűjtéssel.  A Göllében született és Somogyról megragadó szeretettel író Fekete Istvántól minden hozzáférhető könyvet elolvastam. Tovább tanuláskor nem volt kérdés, a kaposvári mezőgazdasági főiskolát választottam, igaz, így alkalmanként 350 kilométert utaztam. Aztán egyre kevesebbszer utaztam haza, mert a Göllével szomszédos kis faluból, Kisgyalánból választottam párt és itt is maradtam Somogyban.

– Kutatás, terepmunka, publikálás. Mire készül?

– A hazai kollégákkal végzett aktív munkát folytatni kívánom. Négy kontinensről keresnek kutatási együttműködésre, ezért a nemzetközi kapcsolatokat is tovább tudom bővíteni.

– Csak a tudományos tevékenység tölti ki életét vagy hobbira is jut ideje?
– Amióta kutatóként dolgozom, ez a feladat érdekel, a horgászat, s egyéb dolgok szép lassan elmaradtak. Hosszú időn keresztül nem volt két egyforma napom. Szeretem a terepen gyűjtött adatokat összegezni, elemezni, nemzetközi lapokba előkészíteni, ami rendkívül időigényes tevékenység. S ne feledjük, mindig vár a természet: a terepi gyűjtés, a tiszta levegő, a napsütés. Örömmel végzem a munkámat. 

(Harsányi Miklós)

——————————————————————-
Hat pontba lehet sűríteni az új tudományos eredményeket. Molekuláris genetikai vizsgálattal két halastórendszeren és a Dráva egy szakaszán meghatározta a vidraállományok genetikai struktúráját, s az úgynevezett Post mortem vizsgálatok alapján leírta a magyarországi vidraállomány egyes fontosabb morfológiai és szaporodási jellemzőit, valamint mortalitási okait. Meghatározta öt nehézfém vidra májban mért koncentrációját, Lanszki József leírta a vidra élőhelytípusonkénti táplálékösszetétel-mintázatát, halastavi, halteleltető tavi és folyóment preferenciáját is. 
A táplálékforrás-felmérések és preferenciaszámítások eredményeként megállapította, hogy a főként kisemlősöket fogyasztó és vegyes táplálékon élő ragadozók számára az elsődleges zsákmánycsoportot jelentő kisemlősök bőségben állnak rendelkezésre, olvasható az új tudományos eredmények összegzésében. Ezen kívül az egyes fajok niche-elkülönülését a táplálék-összetétel komparatív analízisével elemezte. (Harsányi Miklós)

————————————————————————

Névjegy

1967-ben született Mezőkövesden.
1988-ban szerzett állattenyésztő oklevelet a kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán, 1993-ban természetvédelmi szaküzemmérnöki oklevelet, 1996-ban agrármérnöki oklevelet PATE állattenyésztési Karán Kaposváron.
2001-ben szerzett PhD fokozatot. 2012-ben habilitált, 2014-től professzor. . 
2011-ben Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesült.t kapott.a.
2014-ben nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet. Értekezésének címe: Ragadozóemlős populációk és közösségek ökológiája, különös tekintettel a táplálkozási kapcsolatokra. Az MTA Agrártudományok Osztályának döntéshozó bizottsága magas arányban (97 százalék) tartotta alkalmasnak a cím odaítélésére.
Nős, két gyermekük van.

Szeretnénk felhívni a figyelmed arra, hogy ez a cikk nem az stvsz.com szerkesztőinek tollából származik. Tartalma tevékenységünk, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából fontos és érdekes információkkal bír, ezért utánközlés formájában tesszük elérhetővé. A cikk eredetijét az alábbiakban „Forrás” címszó alatti linken találod meg.

Forrás:

http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/fekete-istvan-csabitotta-somogyba-a-vidrak-professzorat-586150

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.